Októberben egy többnapos erőpróbán, ahol elméleti és gyakorlati vizsgán kellett részt venni, a HUNOR Hivatásos és a HUSZÁR Önkéntes Katasztrófavédelmi Mentőszervezet ENSZ INSARAG irányelvek szerinti sikeres minősítést szerzett.
Kovács József tűzoltó törzsőrmester a Marcali Hivatásos Tűzoltóságon szolgál, és a HUNOR mentőszervezet tagjaként Ő is mostantól nemzetközi akkreditációval rendelkező kutató-mentő tűzoltó.
Korábban már kérdeztem Tőled, de hátha nem olvasták akkor a válaszodat ezért újra felteszem. Mióta szolgálsz? Hány éve vagy tűzoltó? Hogy jelentkeztél?
2007 óta vagyok hivatásos tűzoltó korábban évekig a kéthelyi önkénteseknél szolgáltam. 2005 óta vagyok tagja a Kaposvári székhelyű „KÖTÉL” Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesületnek. Januárban kezdték el A HUNOR szervezését, megkeresték a tűzoltóparancsnokságokat a felhívással a jelentkezésre. Ez egy önkéntes szervezet, de professzionális feladat ellátásra lesz képes, ha teljes lesz a létszám akkor 200 –an fogunk szolgálni benne.
Gondolom volt egy kiválasztás, egy felmérés a jelentkezőknek?
Igen meg kellett csinálni egy fizikai felmérőt, ami a hagyományos a tűzoltók éves fizikai állapotfelmérésénél nehezebb követelményeket támasztott, és volt egy komoly pszichikai felmérés. Követelmény volt az úszás tudás, a víz alatti úszás, – ez persze nem okozott gondot, mert van búvár végzettségem – , előnyt jelentett, hogy rendelkezem a műszaki mentő eszközök kezelésére feljogosító bizonyítványokkal.
Október közepén, egy többnapos gyakorlaton, felmérésen vettetek részt. Milyen feladatot kaptatok? Mi volt a feltételezett katasztrófa helyzet?
Október 15-én riasztásszerűen érkezett az értesítés a megyei ügyeleten keresztül. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság értesítette a megyei főügyeletet, az ügyelet pedig minket.
Október 16-án reggel öt órára kellett megjelenni a GEK Ferihegyi bázisán. Erre az időpontra már ott voltak a nemzetközi ellenőrző és megfigyelő bizottság tagjai. A bizottság a világ legelismertebb szakértőiből állt, akik – a teljesség igénye nélkül – Amerikából, Ausztráliából, Új-Zélandról, Koreából, Oroszországból, Lengyelországból, Németországból, Ausztriából érkeztek. Figyelemmel kísérték már az érkezés folyamatát is. Az eligazításon meghatározták a további teendőinket, ismertették a szituációt és a feladatokat.
Buszokkal és rendőri felvezetéssel indultunk Debrecenbe, a repülőtérre. A szituáció szerint ott, egy idegen, katasztrófa sújtotta területen szállt le a gépünk. Megtörténtek a csomagvizsgálatok, az úti okmányok vizsgálata. Buszra szálltunk, folytattuk utunkat Hajdúszoboszlóra.
Az érkezés után néhány óránk volt a tábor felállítására, amit az erős szél az eső is nehezítettek, míg ez idő alatt a kutatócsoport elindult a terep felderítésére. Nemzetközi jelzésekkel látták el a kárhelyszíneket, ezekkel jelezték a mentőcsoportnak, hogy hány ember tűnt el, és hol lehet biztonságosan bejutni a kárterületekre. A sérültek helyének beazonosításában kutyás keresők is segítséget nyújtottak. A feladatunk az volt, hogy a vonatkozó irányelvek szem előtt tartásával a romokon áthatolva kimentsük a sérülteket.
40 órán keresztül tartott a gyakorlat, több kárhelyszínen párhuzamosan. Mindenki más jellegű feladatot látott el a csapaton belül, de mégis egy feladatra koncentrálódva teljes összhangban.
Minden kárterületen ott voltak az értékelők, megfigyelők, akik folyamatosan ellenőrizték a biztonsági előírások betartását, munkavégzés precizitását, a csapat összhangját, a megfelelő irányítást, a szabályok betartását, a szükséges védőfelszerelések meglétét, és a speciális eszközök megfelelő használatát.
Amennyiben e tekintetben hiányosságot tapasztaltak, a szakaszparancsnokaikon keresztül figyelmeztették a beavatkozókat. Ellenpéldára is volt precedens, amikor olyan megoldást láttak, amilyennel más országban, más gyakorlatokon még nem találkoztak, és amiből – saját elmondásuk alapján – még ők is tanulhattak.
Köszönöm, és mindannyiunk érdekében remélem soha sem lesz szükség a tudásodra!
