Beszélgetés Dr. Sütő Lászlóval Marcali Város Polgármesterével, önkormányzati képviselővel

Lassan két éve választott Marcali Város új képviselő-testületet. Egy cikksorozatban teszem közzé a képviselőinkkel készült interjúkat az eddig végzett munkájukról. Most, Dr. Sütő Lászlót Marcali Város Polgármesterét, a 4. számú választókerület önkormányzati képviselőjét kérdeztem.

Nem lehet egyszerű dolog önkormányzati képviselőnek és polgármesternek is lenni egy időben. Hiszen választó körzeted ügyes bajos dolgaival foglalkozva, össze kell vetned a problémákat a város egészében adódó feladatokkal. Mégis arra kérlek, tekints vissza az elmúlt két évre. Mit sikerült megvalósítani és milyen terveid vannak a körzetben?

Ami az épített környezetet illeti abban meghatározó természetesen a Katona József utcai óvodának a teljes körű felújítása. Amiről azt gondolom, hogy nagyon fontos dolog volt, és persze nem csak a körzet számára, hanem gyakorlatilag annak a városrésznek a számára ahonnan a gyerekek oda járnak.

Fontos volt a Kazinczy utcában annak a közel százméteres járdaszakasznak a megépítése ami segítette a városrész lakosainak a piacra jutását, a városközponthoz való közelebb jutását.

Ugyan ilyen fontos volt a Csomós Gergely utcai ABC mögötti parkoló rendbetétele, ami egyben a Bölcsödéhez is kapcsolódik. Segítséget, biztonságot jelent a szülőknek a csúcsforgalmi időszakokban.

A következő időszakban fontos lehet ennek a Kazinczy utcai járdának a további felújítása, hogy teljessé váljon az, hogy ellehessen jutni a volt belső laktanyához. Folytatni szeretnénk az útkereszteződésekben a járdák akadálymentessé tételét.

Amennyiben lesz rá lehetőség akkor a bölcsödének a még elmaradt épületrészét szeretnénk felújítani. Jelenlegi formájában is jól használható az intézmény, de további bővüléssel számolunk a környékbeli településekről, ezért megfontolandó az utolsó, még nem korszerűsített csoportszoba felújítása.

A Béke utcai rendelőnél a környezetet rendbe tettük, illetve épült egy szélfogó. Egy hasonlót tervezünk a gyermekrendelőnél.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a Berzsenyi parkot a jelenlegi színvonalán megőrizzük, tervezzük, hogy néhány kamerát telepítünk a biztonság növelése érdekében.

Tudom, hogy lenne még jó pár utca és járda amit rendbe kéne tenni. De sajnos az látszik, hogy a jelenlegi pályáztatási rendszerben sem az UNIOS forrásokra, sem a hazai forrásokra nem számíthatunk. Valamiért megfeledkeztek a pályázatokat kiírók erről a területről. Csak a saját erőre számíthat a város, az pedig véges. És ha az egész városban gondolkodom, akkor vannak lényegesen rosszabb utak is.

Ma reggel végig olvastam képviselő társaiddal készített interjúimat és igyekeztem összegyűjteni a felvetett problémákat. Szinte kivétel nélkül mindannyian szóltak a csapadékvíz elvezetési gondokról. Többen egy új koncepciót várnak. Sajnos a klímaváltozás már tény. A villámárvizek is egyre gyakoribbak.

Ez egyértelműen egy szakmai kérdés, megfelelő szakemberekkel konzultálva lehet kialakítani egy végső megoldást. Valóban megváltozott az időjárás, akkora esők vannak alkalmanként, amire méretezni a rendszert nem lehet. Záportározókat kell kialakítanunk, ahol ideiglenesen vissza tudjuk tartani a vizet.

Természetesen az is nagyon fontos lenne, hogy a lehető legtovább meg tudjuk őrizni azokat a vizeket ott ahol lehullanak, hogy ne ömöljön rá a víz a „Marcali hegyről” a városra. Szükségesek a kereszt árkok, egyet értek felvetőkkel.

Az sem lenne baj, ha az utakat nem úgy építené az állam, mint a Galambokinál tette. A tervek megismerésekor már elmondtuk, hogy az nem jó, mert szinte ráhozza a vizet a városra. A probléma felvetésünk süket fülekre talált, és most nekünk kell valahogy megoldani azokat a problémákat, amit mások okoztak az itt élőknek.

Természetesen a mi feladatunk a meglévő árkainknak a karbantartása. Különösen a nagy befogadók, – gondolok a Kátyú árokra, a Szent János árokra, vagy a Malom melletti árokra- kezelésére, esetleges tovább vezetésére.

De például abban a tervben, amit az új iparterület kialakítására nyújtunk be, abban már szerepel egy jelentős tározó kialakítása a gabonatároló és a fűrészüzem közötti mély fekvésű részben. Innen majd tovább lehetne vezetni a vizet a víztározóba.

Sajnos mára már egyértelművé vált, hogy nem csak a vasút alatti átereszekkel, hanem az újonnan épült elkerülő út alatti átereszeknél is van gond. Ez utóbbinál volt is olyan, amit sikerült kijavíttatnunk. Sajnos már két akadállyal is meg kell küzdenie a lezúduló esővíznek. Mind a kettő a Város fennhatóságán kívül esik.

Hosszútávú megoldás ezek szerint egy új terv, és nagyon sok pénz.

Teljes megoldás csak akkor lenne. Szerintem azért jelenleg sem annyira rossz a helyzet. Vannak kritikus pontok, azon javítanunk kell. De az elmúlt évszázadokban kialakultak azok az irányok amerre a vizeket ellehet vezetni. Egy jó szintű karbantartás kell, az nagyon sokat segíthet.

Korábbi interjúdban elmondtad, hogy a vízi-közmű társulatok megszűntével az Állam vette át a városon kívüli árkok karban tartását. Azok rendbe vannak?

Én bízom benne, hogy elvégzik a szükséges beavatkozásokat. Ha nincs hova engedni a vizeket, akkor az feltorlódik a városban.

Beszéljünk a nagyfejlesztésekről, szennyvíz, elkerülő, hőszigetelési program. Ezek nagyon sokat változtattak a Város külső megjelenésén is. Hogyan tovább?

Gyakorlatilag minden területen próbálunk pályázatot benyújtani és megfelelően képviselni azokat.

Korábban az volt a stratégiai célunk a Városban, hogy legyen rend a föld alatt. A jövőnk szempontjából fontos fejlesztések gyakorlatilag befejeződtek. A szennyvíztisztító megépítésével, a hulladék előválogató megépítésével, mondhatom, a Városban rend van. Most már saját erőből megtudjuk oldani azokat a pótlásokat, javításokat amelyek elengedhetetlenek.

Gondolok itt például arra, hogy a szennyvízvezeték kiépüljön a kenyérgyárig, ami nagy valószínűséggel, jövőtavasszal elkészül. Vagy megtörténjen a Liszt Ferenc utcában a vízvezeték kicserélése. Jövőre Móra Ferenc utcában a csatorna cseréjére kerül sor, és vele együtt az út felújítására. Évente egy-két ilyen munkát meg fogunk tudni csinálni saját forrásból.

Az nagyon jó, hogy az alapinfrastruktúra, ami a legdrágább dolog már készen van. A víz és csatornaszolgáltatás, a földgáz és villamos energiaszolgáltatás, a hulladékkezelés és elhelyezés. Ezek nem látszanak, de nagyon sok pénzbe kerültek az elmúlt évtizedekben. Ma már nem kell annyit költeni ezekre.

A következő években meghatározónak kell lennie a meglévő épületállományunk megóvása, korszerűsítése. Ezekre vannak különféle pályázatok, amelyekkel forrást nyerhetünk.

Nagyon fontosnak tartom a Központi Óvoda korszerűsítését. Az óvodák és a kulturális, a sport, létesítmények azok amelyek hosszútávon városi kezelésben maradnak.

Az oktatásnál megint változás várható, az államosítással. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Noszlopy Iskola felújítása, vagy a Gimnázium felújítása az a városkép szempontjából is fontos! Ezek az épületek továbbra is a Város tulajdonában vannak, ezért is van felelősségünk. Én ma azt gondolom, hogy ha a 2020 –ig terjedő ciklusban ennek a három épületnek (Óvoda, Noszy, Gimi) korszerűsítése megtörténik, akkor a nagyon szép eredmény lenne. Amit tehetünk, azt megtesszük a cél érdekében!

Szerencsére vannak olyan pályázatok is amelyek eredményeképpen megtörténhet a Civil Háznak a külső-belső rendbetétele. A Város egyik leglátogatottabb épületéről van szó! Valamennyi egyesület használja, élettel tölti meg.

A régi Kultúrházat is rendbe kell tennünk. Egy normális színháztermet kell kialakítanunk, ahova szívesen ülnek be az emberek egy színvonalas előadásra.

Szeretném, ha Bernát Ház és a Könyvtár is valamilyen szinten meg tudna újulni.

Van még egy régi-új tervünk. Szeretnénk a KLIKK –el közösen a Mikszáth Iskola mellé, a volt óvoda épület kertjében, legalább egy szabványos kosárlabda pálya méretű munkacsarnokot építeni. Ez mindenszempontból fontos lenne, én bízom benne hogy a cél érdekében a KLIKK –el közös nevezőre tudunk jutni. Tárgyaltam már erről a főigazgató asszonnyal, – aki Siófokon székel -, és úgy tűnik partner ebben a kérdésben.

Ha ezek tervek megvalósulnak akkor nyugodtan mondhatom, hogy az oktatás és a kultúra területén rendbe lennének az épületeink.

Nagyon fontos lenne a Széchenyi utcai orvosi rendelő korszerűsítése, azzal együtt, hogy a védőnői szolgálat odaköltözne. Ez egy nehezebb pályázat, mert ezen a területen óriási a túljelentkezés.

Fontosnak tartom a GYÉK felújítását, olyan módon, hogy valóban egy elegáns rendezvényterem is kialakuljon, családi események, esküvők lebonyolítására, de más típusú eseményekre is gondolva. Ez egy indokolt igény a város részéről, én látom ennek a realitását.

Az lenne a „hab a tortán” ha sikerrel járna a városközpont rekonstrukciós pályázatunk. Egy kellemes sétálható városközpont alakulna ki.

Van még beadott pályázati anyagunk a Dózsa telep rekonstrukciójára, beleértve a környező utcák rendbetételét.

Már beszéltünk az új iparterület kialakításáról. Egy 15 hektáros területben gondolkozunk, ahova vállalkozások tudnának települni. Ha megvalósul, akkor elérhető lehet az a cél, hogy a betelepülő cégek miatt mintegy 150 millió forinttal nőhetne a Város adóbevétele. Ha ez megvalósulna, akkor nem szorulnánk külső segítségre. Persze ehhez az kell, hogy ne növekedjen az állami elvonás mértéke. Marcali az iparűzési adóból több mint 100 millió forintot fizet be az állami költségvetésbe. Ha ez az összeg itt maradna, egyszerűbb lenne a helyzetünk.

Azt feltételezem, hogy két-három új céggel, ami az új területre érkezhet, és a gyógyszállóval elérhető az a 150-200 milliós többletbevétel, ami megkönnyítené a Város helyzetét.

Szorosan kapcsolódik ezekhez a tervekhez az a foglalkoztatási paktum, ami egy közös pályázat a Város szakképző intézményével, a Város meghatározó foglalkoztatóival, a megyei kormányhivatallal, ahol közösen tudnánk pályázati forrást biztosítani az ipari tanulók ösztöndíjára. De a felnőttképzés keretében az átképzésen résztvevőknek a béréhez tudnák hozzájárulni.

Ezek a pályázatok már nem csak az anyagi valóságba, épületbe, hanem valamilyen módon a jövő építése szempontjából is lehetőséggel bírnak.

Már beszéltünk az utakról … az elkerülő elkészültével egy sajátos helyzet alakult ki a közút-kezelő át akarja adni a régi utakat. Hogy áll ez a dolog? Kiegészíteném a kérdést a kerékpárutakkal.

Gyakorlatilag megállapodtunk. A Város átveszi a 68 –as útnak a városon áthaladó részeit. Átvesszük a Noszlopy utcát, a Rákóczi utcát, a Szigetvári utcát. A Széchenyi utca az továbbra is marad az állam kezében. Átvesszük a Kossuth Lajos utcát, aminek a felújítása a vasúti átjáróig megtörtént. Ígéret van rá, hogy jövőre ez a felújítás Boronkán túlig elkészül.

Cserébe a Város átadja a Sport utcát azzal, hogy a buszpályaudvar és a Kossuth utca között föld alá teszi a vízelvezetést. Ennek a tervezetése megkezdődött, jövőre ez elkészül. Amikor ez kész lesz akkor zárul a csere.

Kerékpárutak … van egy közös pályázatunk Mesztegnyővel, Kéthellyel, Újlakkal, Keresztúrral, Máriával ami arra vonatkozik, hogy a mesztegnyői kisvasúttól, a máriai vasúti átjáróig kerékpárút épülne. Marcali belterületi részei lennének érintettek ebben, hiszen északra és délre már megvan a kerékpárút. Bizén belül és a Szigetvári utcában épülne a belterületi rész. A parkokon keresztül, a Hársfa utcán át, a Berzsenyi utcán keresztül lenne kivezetve a városból. A program része a meglévő kerékpárutak felújítása. Meglátjuk, hogy menyire lesz sikeres a pályázat.

Képviselőtársaid felvetettek több elhagyott beruházást. Nőtlenszálló, Múzeumközi parkoló, külsőlaktanya, a Gizella templom melletti torzó. mi lesz ezekkel?

A Gizella melletti torzó hányatott sorsában most éppen ott tart, hogy a tulajdonos takarékszövetkezet – becsődölt az Alföldön-, az felszámolás alatt van és jó pár évig szerintem semmi nem történik vele.

A nőtlentiszti az visszakerült a Város kezébe. Jelenleg van érdeklődő arra, aki a CSOK lehetőségeit kihasználva lakásokat alakítana ki benne. Bízunk abban, hogy ez a terv működni fog.

A parkoló az elkészül, megtörtént a vitatott kábel védőcsőbe helyezése, és ez nem jelentett többlet költséget a Városnak. Érdemes volt várnunk vele. Most már nincs akadály a kivitelezés előtt.

A külsőlaktanyához a Városnak nincs köze, az állami tulajdon. Átvenni sem akarjuk, mert a jelenlegi állapotában már csak az épületek tejes elbontása a realitás, akkor talán a teleknek lenne értéke. De látjuk, hogy a mellette lévő ipari park is kihasználatlan.

Közvilágítás, utca névtáblák, hulladékszigetek, utak javítása általában, játszóterek, közterületi kamerák a következő „csokor” …

A közterületi kamerák esetében az utolsó akadály is elhárult, reméljük az E-on hamarosan megadja a hozzájárulását arra, hogy az oszlopaira felhelyezhesse a kivitelező a még hiányzó kamerákat.

A játszóterekről azt gondolom, hogy a városban jó állapotban vannak. Természetesen azokat karban kell tartani. Sajnos folyamatosan csökken a gyermekek száma, és azzal hogy az iskolák délután is foglalkoztatják a gyerekeket a játszóterek igénybevétele is egyértelműen csökken. Mindinkább a szervezett sportfoglalkozások azok amelyek előtérbe kerülhetnek. Ezzel az iskoláztatási rendszerrel a gyerekeknek alig-alig marad szabadideje, amivel én egyáltalán nem értek egyet, ahogyan az államosítással sem … a Kórháznál már megmutatkozott ennek a következménye.

A hulladék szállítás ma még működik, és mindaddig, amíg az Önkormányzatnak van köze hozzá működni is fog. Ha megtörténik az államosítás … onnan fogva kételyeim vannak, hogy a jövőben hogy fog működni.

A hulladékszigetek ügyét ketté kell választani. Amelyek a lakótelepeken vannak azok szükségesek továbbra is. A kertvárosi övezetben kérdéses a létjogosultságuk, hiszen már a háznál megtörténik a szelektív válogatás. Azokat a szigeteket feleslegesnek tartom. Néhányukat viszont érdemes lenne áthelyezni a szőlőhegyről lejövő utak mellé, hogy a hegyen keletkezett hulladékot a szállítójárművel még megközelíthető helyen tudják elhelyezni a hegyről hazafelé tartók. Kis költséggel át kell ezeket helyezni.

A közvilágítás … a napokban történik a pályáztatás a karbantartásra. a Város ezt a munkát nem tudná elvégezni, ehhez sem forrásunk, sem szakemberünk nincs. Kénytelen, keletlen, de külső céget kell ezzel megbíznunk. Reméljük sikerül egy jobb munkát végző céggel szerződnünk.

Az utca névtáblák cseréjét el kell kezdenünk, de egyszerre ezt nem tudjuk megcsinálni.

Több képviselő társad is foglakozott a szőlőheggyel, és nem csak az utak kapcsán. Egy részről az elhagyott kertek problémáját vetették fel, másrészt pedig a kiköltözők segítését kérték.

Ezek a gondok nem mai keletűek, mindig is fordítottunk erre figyelmet. Ma már vannak saját eszközeink is az utak karbantartására. Évtizedekkel korábban ezzel nem volt gond, mert a TSZ megcsinálta az utakat a saját eszközeivel, biztosítandó a földjeihez való kijutást … tegyük hozzá, az ott dolgozóknak is voltak szőlői ezért ez a gond nem volt ennyire szem előtt.

Nagyon nagy a terület, sok földút van … és sajnos nem igazán szolidárisak egymással a telek tulajdonosok. Nem kéne eső után traktorral kimenni egy korsó borért a hegyre, összevágva az utat … Amit tudunk, azt természetesen megtesszük, bővítjük a gépparkunkat.

Sajnos nagyon sok az elhagyott terület, és nagyvalószínűség szerint egyre több lesz. Kiöregednek azok a tulajdonosok, akik ezeket művelték, a gyerekeik külföldön vannak, ezért egyre jobban elhanyagolódnak ezek a kertek. Ez annak a szomszédnak, aki határos telken tevékenykedik természetesen nagyon kellemetlen. A Városnak a helyzet változtatására jogi eszköze alig van.

A kiköltözés pedig mindenkinek a saját választása, tudja azt, hogy milyen körülmények közé költözik. A Város abban tud partner lenni, hogy a vizet és a villanyt, ha megfelelő számú jelentkező van, akkor megterveztetjük. De azt szeretném hozzátenni, hogy ezekre a közösség pénzéből teszünk oda pluszpénzeket, mert amit közműfejlesztési hozzájárulás címén befizetnek, azoknak akiknek ez kiépül, az mesze nem fedezi a tényleges költségeket!

Két képviselő társad is felvetette egy ifjúsági fórum létrehozásának szükségességét. És ha már szó esik, az ifjúságról arra kérlek szólj az oktatás helyzetéről.

Én örömmel fogadnám, ha létrejönne egy olyan ifjúsági szervezet ami önszervező, és az Önkormányzattól segítséget kér. De az elmúlt több mint 25 évben megszerzett tapasztalatom azt mutatja, hogy amikor „felülről” szervezünk meg valamit és ez lehet bármilyen más szerveződés, azok igazán nem úgy működnek, mint azok amelyek saját magukból fejlődnek ki, tehát valóban önkéntes szerveződések.

Nem az Önkormányzatnak kellene létrehozni ifjúsági szervezetet, hanem azoknak akik ezt komolyan gondolják. Annak nem látom értelmét, hogy hozzunk létre egy bizottságot, aminek tagja lesz az említett két képviselő, meg mellettük még a hivatalból valaki és két-három 16-17 éves középiskolás … abból nem lesz működő rendszer. Annyit érünk el, hogy az íróasztalnak gyártanak papírokat és kilehet pipálni, hogy lám … ilyen is működik Marcaliban.

Ha ez egy önszerveződés, és működő önszereződés akkor azt nagyon pártolnám. De ilyen utoljára emlékeim szerint a marcali FIDESZ megalakulásakor volt.

Az oktatásról továbbra is tartom a véleményemet, hogy alapvető politikai, szakmai hibának tartom, hogy az általános iskolai oktatást elvették az Önkormányzatoktól. Minél kisebb egy település és még van oktatási intézménye annál nagyobb problémát jelent, mert egyszerűen kívül kerül egy meghatározó értelmiségi réteg a település közéletéből. De még egy Marcali nagyságú városnál is problémákat fog okozni az iskola és az Önkormányzat kapcsolatában.

Állítom, hogy helyben lényegesen nagyobb segítséget lehet adni az oktatási intézmények működéséhez, mint távolról. Az egészet meglehetett volna oldani egy erős központi tanfelügyeleti rendszerrel. A képviselő-testületnek kötelezően figyelembe kellett volna vennie a tanfelügyelet véleményét.

Attól tartól tartok, hogy az iskoláink is a Kórház sorsára jutnak esetleg. Nagyon bízom a tanárok hivatás tudatában. És legyünk őszinték nekik kevesebb lehetőségük van a külföldi munkavégzésre, mint az orvosoknak. A tanárok akkor is dolgozni fognak, amikor rosszak lesznek a körülmények!

Többen említették a foglalkozatás helyzetét. Hogy áll Marcali ez ügyben?

Ennek a Városnak egy nagyon nagy értéke, hogy munkahelyek vannak a településünkön. Biztos sokan látták azt a statisztikát, hogy Somogy megyében az egyik legtöbb külső foglalkoztatottat tart el Marcali. A gyárainkban dolgozók több mint 40% -a nem Marcali lakos! Nincs annyi marcali munkavállaló, mint amennyire szükség lenne. Ezek a bejáró dolgozók itt vásárolnak, itt fogyasztanak részben, de behozzák gyermekeiket az iskoláinkba, óvodáinkba is. Csak zárójelben jegyzem meg … ha nem lennének bejáró gyerekek, akkor csak 4 osztályt tudnának indítani az iskoláink.

Ami probléma továbbra is az a bérszínvonal. De ezt nem a Város tudja megoldani. A cégek nagy valószínűséggel szívesebben fizetnék ki a magasabb munkabért, mit ahogyan azt most az államnak fizetik be adóként, járulékként.

Ha még több munkahely lenne a városban, és főleg ha olyan munkahelyek lennének amelyek nem több száz embert, hanem 30-40 embert igényelnének és azok jobban megfizetnék a dolgozóikat … azért azok hatással lennének a jelenlegi bérszínvonalra is!

Eljutottunk a Kórház ügyéhez. 2016. október 10 –én mi a helyzet a Kórházzal?

Marcalinak működő négyszakmás, jó hírű, emberközpontú Kórháza volt amíg azt el nem rabolták tőle! Nagyon szeretném leszögezni … ebbe a város lakosságának, önkormányzatának nagyon jelentős szerepe volt! Mi gyakorlatilag minden más intézményünk kárára meghatározónak tartottuk a Kórház fejlesztését, működtetését az elmúlt években. Oda mentek a céltámogatások, oda mentek a címzett támogatások. Folyamatosan fejlődött, bővült a Kórház. Megfelelő műszerezettséggel, szakemberekkel rendelkezett.

Amikor megkezdődött ez az államosítási tortúra, akkor először arról volt szó hogy szerződéses alapon történik majd ez. Megállapodást kötnek az átadó önkormányzatok az állammal. Amikor felvetettük a garancia iránti igényeinket, – és itt nem csak rólunk van szó hanem általában a kiskórházakról -, akkor a nagy kórházak elérték, hogy törvény született és egyszerűen elrabolták az egészet. A magyar egészségügy történetének talán a legszomorúbb pillanata volt az amikor a nagykórházak és azok vezetői, nem voltak szolidárisak a kiskórházakkal. A saját érdekeik miatt ellenünk fordultak.

Amikor ez megtörtént, ahelyett hogy egyszer valaki bátran ideállt volna és azt mondta volna, hogy a végeredmény ez lesz amit ma már látni vélünk, hogy megmarad a járó beteg ellátás, és még mellette egy 30-40 ágyas korházi jellegű ellátás. És természetesen a jelenleg is meglévő nem aktív ágyak. Ezért a Móring képviselő úr és én is folyamatosan harcolunk, még akkor is ha mások ezt nem így gondolják.

Ha ezt megmondta volna valaki kerek-perec, akkor amikor az államosítás megtörtént, akkor sokkal tisztességesebben jártak volna el. E helyett most az történik, hogy szép lassan megfojtanak minket! Azok akik ebben szerepet játszottak és tudták már előre a végeredményt … akkor azok követték el Marcali és a térsége, mert itt nem csak a városról van szó! … az utóbbi évek legnagyobb bűnét! Egyszer majd a saját lelkiismeretükkel el kell számolniuk!

Most azért dolgozunk Móring képviselő úrral közösösen, hogy valamilyen szintű önállósága legyen a Kórháznak! Ma is azt mondom, hogy az az egyetlen egy esély arra, hogy normálisan működő intézmény legyen. Vagy állami fenntartási intézményként teljes önállósággal, vagy egy teljes belső elszámolással, önálló felelős vezetővel a kaposvári kórházon belül … bár ezt már csak egy félmegoldásnak tartanám.

Ha az első variáció valósulna meg, azt gondolom a városi önkormányzat nem zárkózna el attól, hogy akár anyagi támogatást adjon ahhoz, hogy megfizethessük, és újra visszahozhatók legyenek részben azok az orvosok akiket innen elüldöztek!

A másik kérdés ami szinte minden interjúban felvetődött az a Gyógyszálló. Mi helyzet ma?

Az utóbbi 2-3 hónapban folyamatosan vannak érdeklődők arra, hogy folytassák az építkezést. Az alapvető probléma még mindig az Uniós támogatás kezelése. Vannak akik szilárdan hiszik, hogy ők sikerrel tudnak eljárni annak érdekében, hogy ezt a támogatást beépítettként elfogadják, és ha ez sikerül, akkor vevőként megjelennek. És vannak akik úgy számolnak, hogy ezzel a teherrel együtt is megéri megvásárolni, valószínűleg egy más profillal.

Az alapvető probléma az, hogy mindenévben felmerül két-három „komolynak tűnő” vevő aztán nem történik semmi …

Most is úgy vagyunk, hogy van akivel van írásos megállapodásunk az előzetes feltételekről .. de hogy ezek valóssággá válnak-e azt nem tudom.

Az, hogy megépüljön a Gyógyszálló, az a Város szempontjából meghatározó lenne, mert a meglévő kifejezetten jó gazdasági, foglalkoztatási háttér mellett valóban beszélhetnénk arról, hogy Marcaliban van idegenforgalom.

Horváth képviselő úr szorgalmazta interjújában a kistérségi összefogást. lobbizást.

A Város és a Kistérség kapcsolata kifejezetten jó. Marcali egy csomó olyan szolgáltatást biztosít a kistérség települései számára, elsősorban a szociális területen. Gyakorlatilag működésképtelen lenne a Város nélkül, a környező falvaknak egy jelentős része.

Igazgatási területen is sok feladatot ellátunk számukra. Korrekt jó kapcsolat van a környékbeli, a kistérségi településekkel. Jó példa erre, hogy az érintettek azonnal csatlakoztak a hulladékos projekthez, ami most még jól működik. A hulladékgazdálkodás egy nagyon jó példája annak, hogy közösen milyen sikereket érünk el. Ma már 38 település vesz részt az együttműködésben.

De összefogás körvonalazódik a Kórház ügyében is. A települések jelezték, azt hogy ők is ki kívánnak állni a felvázolt koncepció mellett, ami az önállóság irányába mutat.

Összefogás van a kerékpárút, vagy a közmunkaprogramban is. Jó pár település csatlakozik ezekhez a projektekhez. A kisebb települések ezekben egyedül nem képesek tenni, igénylik a segítséget amit mi szívesen megadunk.

Kifejezetten jónak ítélem meg a Marcali Járásban lévő települések és Marcali kapcsolatát.

A végére hagytam .. minden képviselő dicsérte a város rendjét, tisztaságát, kulturális és sportéletét. Nem is a jelenről, vagy a múltról kérdeznélek ez ügyben hanem inkább a jövőről. Mi az amit a Város ezekben tehet, felvállalhat?

Ami a Város köztisztaságát, megjelenését illeti én is azt gondolom, hogy az utóbbi időben jelentős fejlődés volt. Ebben az alpolgármester úrnak és a hozzátartozó GAMESZ –nak nagy szerepe volt. Ezt a szintet meg kell őriznünk!

Továbbra is fontosnak tartom, hogy lehetőségeinkhez mérten még növeljük is a zöld területeinket, legyünk valóban egy „liget város”. Nem titok ha sikerül a városközpont rekonstrukciós pályázatunk akkor a további zöldterületeket jelent, de az ipari park fejlesztés során is figyeltünk arra, hogy legyen egy zöld sziget a parkban.

Igyekezünk ezt a munkát gépbeszerzésekkel, támogatni, de partnerek vagyunk például a virágosításban is, ami például most sok éve a legszebb volt.

A sport és kulturális létesítményeink karbantartására is gondot fordítunk, hogy azokat a lakosság használni tudja. Akár a műfüves pályára, akár a Latinka felújítására gondolok.

Van azért itt egy „fekete pont” is a régi lőtér és környéke, valamit tennünk kel a közeljövőben azzal a területtel.

A sport és kulturális élet támogatása természetes dolog a városban. Nem magunkat akarom dicsérni vele, de polgármester társaim, amikor a költségvetésük készítése idején kérdezni szoktak, hogy mi mekkora összeget fordítunk erre – persze mindig arra számítanak, hogy egy kis számot mondok … hivatkozási alapnak számukra – alig hiszik, a számainkat. Csodálkoznak, hogy mi még működési támogatást is adunk civil szervezeteinknek, egyesületeinknek. Akik még ezen felül pályázhatnak további forrásokra is!

Én abban bízom, hogy a jelenlegi színvonalat meg tudjuk őrizni a sportban is és a kultúrában is.

A sportban majd nagy kérdés lesz számunkra, hogy azok a lányok, akik itt nőttek fel a marcali kézilabdában és érettségiznek tavasszal, szinte kivétel nélkül tovább tanulnak, és elmennek a városból egyetemre, főiskolára … akkor mi lesz…? Elfogy a kézilabda csapat.

Ezért nekünk valamikor február környékénmegfelelő menedzselés mellett, vagy játékosokat kell hoznunk, vagy előszerződéseket kell kötnünk, hogy a kiesőket pótolni tudjuk. Ezeket a nagyszerű lányokat követő korcsoportokban van egy kis szünet … de már látszik a következő nagyon ügyes generáció köszönhetően a nagyszerű utánpótlás nevelésnek. Száznál több kislány kézilabdázik egy ilyen kisvárosban! Az ő jövőjük érdekében is fontosnak tartom, hogy továbbra is az NBI/B –en legyen a csapatunk.

De a focinál vagy a kosárlabdánál is hasonló a helyzet. Azzal egyetértek, hogy át kell néznünk a sportkoncepciót. De az nem azt jelenti, hogy kiöntjük az egészet a „lefolyóba”! Hanem maximum a hangsúlyokba lehetnek változások.

A főszabály, hogy őrizzük meg a nagyszerű utánpótlás nevelésünket! Azt nem lehet, hogy a 7-8 éves gyerekkel – legalább 200 gyerekről van szó, aki focizik, kosarazik, kézilabdázik – abbahagyjuk a választott sportágat … ez egy felmenő rendszer! Meg kell óvnunk az elért eredményeinket!

Köszönöm a beszélgetést!

Megosztás a Facebookon

Legújabb cikkek

Cikkek időrendben