A beszélgetés Bárdió Lucával, a Fonyód NIKÉ – Vonyarcvashegy NBIII–as kézilabda mérkőzést követően, Fonyódon készült 2013. február 24 –én. Írta: Bárczi Kata – Pamuki Alexa
Kata: Mikor kezdted a kézit?
Luca: Keresztúron kezdtem, még ötödikes voltam. Az iskolában muszáj volt sportot választani délutánra. Én nagyon nem akartam, de oda jártak a barátnőim, és végül nagyon megszerettem, ma már nem tudnám elképzelni az életemet kézi nélkül.
Kata: Hogy kerültél Fonyódra?
Luca: A múlt nyáron hívott Fuisz Jani bácsi. Küldött egy levelet, hogy menjek edzőtáborba. És „itt ragadtam”.
Kata: Mennyi idődet veszi el a sport?
Luca: Igazából minden délután van edzésem, mert itt heti kettőt és otthon is heti kettőt edzek. És mellette tanulni is kell.
Kata: Marad időd másra? Szabadidődben mit szoktál csinálni?
Luca: Ha úgy akarom, hogy maradjon akkor azért marad! Barátokkal vagyok leginkább. És igazság szerint sokat tanulok, mert nagyon nehéz a tízedik.
Kata: Jól megy a tanulás?
Luca: Négyes-ötös tanuló vagyok.
Kata: Szóval a tárgyra térve … azért is vagyunk itt mert tudjuk, hogy modellkedsz. Láttunk már rólad fotókat. Honnan jött ez az ötlet?
Luca: Ez a dolog már egy régi álmom, és tavaly ilyenkor írt egy pesti fotó stúdió. Alkalmasnak gondoltak a fotózásra. Csináltak egy portfóliót – fotósorozatot- pénzért, de utána nem kerestek többet… És ha már megvolt a sorozat azt elküldtem több helyre, onnan viszont kaptam visszajelzést.
Kata: És hol találtak meg?
Luca: Facebook –on látták a képeimet. Egyszer csak írtak, majd telefonáltak, hogy keressem meg őket.
Kata: Amikor először mentél, akkor nem féltél a fotózástól?
Luca: Nagyon izgultam, amikor mentem, de utána már belerázódtam. Kézi meccseken sokkal jobban izgulok, mint fotózásnál.
Kata: Ugye mi tudjuk, hogy a kéziben meglehetősen gyakran lehet lilafoltokat, véraláfutásokat szerezni. Ez nem hátrány a fotózásban?
Luca: Apáék gyakran mondják, hogy válasszak, mert ez a kettő nem működik együtt, de én nem tudok, és nem akarok dönteni.
A kézi az megszokott és úgysem hagyom abba. A modellkedést pedig igazából majd csak akkor tudom csinálni komolyabban, ha felmegyek Pestre egyetemre.
Kata: Melyik egyetemre akarsz menni?
Luca: A Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, bűnügyi nyomozónak! De ez még csak terv, semmi nem biztos.
Alexa: Szóval ezért tanulsz ilyen keményen. Visszatérve a modellkedéshez, a divatbemutatókra Te jelentkezel vagy hívnak?
Luca: Az egyik barátnőm segített ebben. Igazság szerint csak két igazi divatbemutatón voltam. Balatonbogláron van egy cég az R-fashion. Az ő ruháikat mutattam be. Voltam már külföldi cég modell válogatóján, ahol bekerültem az első három közé, de egy nappal később szóltak, hogy találtak vékonyabbat…
Kata: Mi az elvárás?
Luca: Centi? 90-60-90
Alexa: És hol tartasz?
Luca: Hát most hullahoppozok, hogy a 65-ből 61 legyen.
Kata: Te milyen modell vagy? Mert van ugye kifutó modell és van fotómodell.
Luca: Én mind a kettőnek jó vagyok. A kifutó modellnek legalább 175 cm magasnak kell lennie, én 176 cm vagyok és ez nekem pont jó
Kata: Hogy zajlik egy profi fotózás? Elmész és megcsinálják a hajadat, a sminket?. Nem szeretnék már nőni!
Luca: Elmegyek egy időpontra és már ott van a stylist, a fodrász és a sminkes. Először a sminket csinálják, utána a hajamat. Igazából ezt is élvezem. Közbe beszélgetünk, itt lehet kapcsolatot építeni és ráhangolódni a fotózásra. Nagyon sok múlik a fekészítő csapat hozzáállásán.
Alexa: Egyedül vagy ott, vagy egyszerre többen mentek?
Luca: Amikor a castingokra mentem akkor több lány is volt, de ha fotózásra mentem, akkor egyedül. Persze ilyenkor ott van az anyukám, ami egyébként kötelező mindaddig, amíg nem vagyok nagykorú.
Kata: A barátaid támogatnak ebben?
Luca: Hát igazából féltenek, hogy nehogy megváltozzak, de én nem tartok ettől! Amúgy nem „irigyek” hanem szurkolnak és támogatnak.
Alexa: A suliban hogy fogadják? Nem irigyek?
Luca: Ki szoktak beszélni, és mindenkinek van „ellensége”, de semmi komoly. A barátnőimtől tudom, hogy ez másik iskolákban pontosan ugyan így van. Semmi bajom a suliban, jól érzem magam.
Kata: Mik a céljaid, mint modell?
Luca: Az az álmom hogy kijussak egy fashion show -ra. Már hívtak Ankarába, de hát még nem voltam 16 ezért nem mehettem. Le kellett volna fogyni 92-62 –re és a sulit is magántanulóként kellett volna folytatni. Törökország után Japán lett volna a következő állomás. De hát egyetemre készülök, ezért a magántanulóság az nem megy. Amíg le nem érettségizek, addig ez csak álom marad.
Alexa: Megismerted magad az első profi fotón?
Luca: Furcsa volt, így visszanézve kicsit „béna” kép. Még nem tudtam, hogy kell nézni, hogy kell a szememmel „szúrni”…
Kata: Ilyeneket gyakorolsz? Hogy kell nézni? Hogy kell beállni?
Luca: Néha igen, de igazából ezt a fotózáson a fotós elmondja. De a profi modelleknek ezt már nem kell mondani.
Alexa: Van egy „Queen of Balaton – Szépség és modellfelfedező verseny” amin Te is elindultál. Hogy történt ez? Megkerestek?
Luca: Igen, írt Siófokról a Csapó Gábor, hogy induljak. Egyeztettünk egy időpontot és elmentem a fotózásra. Mindenkiről ő csinál képet, hogy az esélyek egyenlőek legyenek. A képek fent vannak az interneten, és lehet szavazni. Hét versenyző jut tovább online, hét pedig a szakmai zsűri döntése alapján. Én inkább a szakmai zsűriben bízok. De mindenkinek megköszönöm a szavazatát! Itt lehet szavazni!
Alexa: Hogy áll a szavazás?
Luca: Rosszul. Nyolcadik vagyok vagy a kilencedik. A hetediktől úgy harminccal vagyok lemaradva.
Alexa: Mi volt eddig a legjobb a modellkedésben?
Luca: Hát a barátnőmmel ketten voltunk egy Workshop –on ahol kilenc fotós volt. Azt nagyon élveztük, mert körberajongtak minket!
Kata: A képeket, amiket készítenek Rólad azt megkapod?
Luca: Igen elküldik, már készen. Tehát retusálva. Ha portfólió készül azt persze nyomtatva, és azért fizetni kell.
Alexa: Keresnek? Lenne munkád?
Luca: Igen, rendszeresen kapom az értesítéseket, hogy menjek castingokra, fotózásra. De ezek pesten vannak és én még suliba járok, így nem tudok eljárni mindegyikre.
Alexa: Mit mondanak a profik, hogy mi az ami rajtad „különleges”, ami nagyon szép?
Luca: Igazából a lábam, a hosszú lábamat dicsérik, és talán a szemem valamint a természetességem, amit keresnek. De inkább őket kérdezd!
Alexa: Találkoztál olyan modellel aki „gyárilag” 90-60-90?
Luca: Nem, szerintem nincs is ilyen, mindenkinek kell fogyóznia. Mielőtt megkérdeznéd, 61 kg vagyok!
Alexa: Létezik szerinted az, hogy fotogén valaki?
Luca: Igen, tényleg sok olyan lány van, aki az életben nem néz ki túl jól, de fotókon meg nagyon szép.
Alexa: Zoli bácsi mesélte, hogy táncoltál is.
Luca: Igen, a Fergeteges Forgatag nevű együttesben, Balatonmáriafürdőn. Nyolc évet táncoltam. Most nyáron hagytam abba. Nagyon szerettem, sok fellépésünk volt, és egy nagyszerű társaságban voltam. A tánc is jól ment! Arany minősítést szereztünk! Jártunk külföldre is fellépni.
Kata: Milyen balatoni lánynak lenni? Mit csinálsz télen?
Luca: Imádom! És nem csak a nyáron, hanem télen is szeretem, nagyon szeretek szánkózni a hegyen, és korizni a jégen. Nagyon szeretem a Balatont! A nyár meg egyszerűen csodálatos!
Kata: Mielőtt elfelejteném… áruld el, hogy lettél LUCUS a Queen of Balaton versenyen?
Luca: Egyszerű az ok, volt még egy Luca és ő volt az idősebb… Hamar eldőlt, hogy én Lucus leszek, nem kérdeztek. Egyébként tényleg nem vagyok „Lucus”, nem vagyok egy plázacica! Anya szokott Lucusnak hívni, de az más!
Alexa – Kata: Köszönjük az interjút! Sok sikert kívánunk a pályafutásodhoz. Valósítsd meg az álmaid, és ha majd híres modell leszel, gondolj az első cikkíróidra! 🙂 Szavazzatok Lucusra!
