Bödör Szilviával a Marcali VSZSE kapusával közvetlenül a bajnoki rajt előtt beszélgettünk a Kiss László sportcsarnok nézőterén. A hálóőrt – sérülése miatt – nem is nevezték a Kozármisleny elleni hazai mérkőzésre, mégis elutazott Marcaliba, hogy a helyszínen láthassa a találkozót.
– Sajnos bedagadt a térdem, ezért nem léphetek pályára. Szükség lenne rám, mert így fiatal kapusunknak (Szvoboda Szelinának) egyedül kell lehozni a mérkőzést. Hogy ez mekkora feladatot jelent, azt csak egy kézilabdakapus tudja igazán – mondta a mérkőzés előtt.
– Ha elkezdted a bajnoki szezont, akkor már végig kell csinálni…
– Remélem rendbe jön a térdsérülésem és akkor ez így is lesz! Azért védek még mindig, mert a csapatnak szüksége van rám.Ha ez nem így lenne, már évekkel ezelőtt befejeztem volna a játékos pályafutásomat. ” A kézilabda: Neked talán csak egy sportág, talán csak egy terem két kapuval, talán csak egy ragadós labda amit ide oda kell dobálni… de ez a mi életünk.” – nekem pedig ez a hozzáállásom a sportághoz – teszi hozzá mosolyogva Sziló.
A bajnoki rajton a Marcali VSZSE Szvoboda Szelina kiváló teljesítményével magabiztosan nyerte a mérkőzést. Bödör Szilvia pedig elsőként gratulált a fiatal csapattársnak.
A beszélgetést Zalaegerszegen folytattuk, amikor a MKSZ már lezártnak tekintette a bajnokságot. Bödör Szilvia lányaival, Zoéval és Zórával gyakorolt.
– Szerettük volna befejezni a bajnokságot. Öt mérkőzésből négyet megnyertünk tavasszal és csak a Pécstől szenvedtünk vereséget. Minden esélyünk megvolt rá, hogy az élmezőnyben végezzünk. Sajnos ez a szezon így elúszott…
– Az új bajnokság előreláthatólag szeptemberben indul. Te is folytatod?
– Ez még most korai. Ha rajtam kívül lesz még két kapus Marcaliban, akkor nem lesz szükség rám. Azt hiszem most sem én döntök, hanem a körülmények. Én szívesen segítek!
– Elevenítsük fel egy kicsit a nem mindennapi karriered…
– Csurgón kezdtem kézilabdázni még 7. vagy 8. osztályban. A somogyi kisvárosban a Kátai házaspár áldozatos munkájának köszönhetően már hagyománya volt a sportágnak. Középiskolásként diákolimpiát nyertünk, a későbbi válogatott Simics Judittal egy csapatban. Magyar Ifjúsági Válogatott lettem és bemutatkozhattam a helyi NBII -es együttesben is.
– Ezek szerint pontosan tudod, hogy milyen a „Csurgó – tábla.”
– Minden méterét ismerem. Az az útvonal, amely a Csokonai – gimnáziumtól a város széléig vezet. Jó párszor megtehettem ezt a távolságot.
– A sikeres kezdés után talán nem is volt nagy meglepetés, hogy leigazolt a korábbi BEK győztes Vasas.
– Nekem meglepetés volt! Még a lélegzetem is elakadt, amikor kiderült, hogy számítanak rám. A kapus Rácz Mariann akkor igazolt az osztrák Hypohoz. Lehet, hogy túl nagy volt ez a lépés! Nem éreztem jól magam Budapesten,amikor csak tehettem indultam haza Csurgóra. A játékostársakkal nem volt gondom, de bokasérülés hátráltatott és nem igazán találtam a helyem a fővárosban.
– Pedig ismét nagyváros következett. Szeged.
– Szegeden nagyon jó csapatunk volt. A bombaerős mezőnyben a 3., 4. helyen végeztünk. Szerettek bennünket a városban, jól éreztem magam a Tisza – partján. Ott játszottam először egy csapatban Utasi Ágotával, aki már válogatott játékos volt. Sajnos elfogytak a támogatók és ezért esett szét az a kitűnő csapat.
– A legtöbb lehetőséget Zalaegerszegen a Caolánál kaptad…
– Talán itt tudtam leginkább élni a lehetőségekkel. Horváth József egykori válogatott kapus volt az edzőnk. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy bízott bennem. Zalaegerszegen 112 alkalommal léptem pályára élvonalbeli mérkőzésen. Később Tóth István edzőtől is megkaptam ugyanezt a bizalmat.
Röviddel utánam érkezett Utasi Ágota. Akkor igazolt Egerszegre Bojana Radulovics és Szvetlana Gridnyeva is.
Amikor a Caola cég kihátrált a csapat mögül törvényszerű lett a kiesés. Ahogyan megszűnt a sportág az egy rendkívül rossz emlék. Hosszú időre vége lett a kézilabdának, csak két – három éve éledezik újra.
– És jöttek a Marcali évek…
– Most még nekem is úgy tűnik, mintha pályafutásom során egyre kisebb csapatokhoz igazoltam volna. Pedig a Marcaliban eltöltött éveket semmiért nem adnám. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem a nagyszerű sikereknek. Csaknem valamennyiünknek ez volt a pályafutása csúcspontja. Az NBII – ben bajnokságot nyert csapattal egy osztállyal feljebb rögtön ezüstérmet szereztünk és máris az élvonalban találtuk magunkat. Rendszeresen és zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok és emlékezetes mérkőzéseket játszottunk.
Nem hiszem, hogy mégegyszer megtörténik, hogy egy iskolai csapat (Mikszáth Utcai Általános Iskola) egy – két erősítéssel egészen az élvonalig juthat.
Bödör Szilvia a Csurgó, Vasas, Szeged, Caola, NKK Zalaegerszeg, Körmend, Hévíz, Marcali VSZSE csapataiban jutott szóhoz. A több, mint 30 éves pályafutása alatt 237 élvonalbeli, 301 NBI/B -és és 72 NBII -es mérkőzésen összesen 610 alkalommal szerepelt a Nemzeti Bajnokságban.
Irta: Samu László
