A Domi …

Dominika (Jasek Dominika) 16 éves fotómodell, divatbemutatókra jár, egy magyar ügynökség casting menedzsere, ma már Olaszországba, Japánba, Indiába hívják. Én Balatonmárián ismertem meg sok évvel ezelőtt. Domi táncolt a Fergeteges Forgatag tánccsoportjában, rendszeres fellépője volt a délipart programjainak csoportjával. Ha éppen nem a színpadon volt akkor barátnőivel „száguldozott” görkorin élvezte a nyarat, és más kiskamasz lányokkal eltérően nem „bujdosott” a fényképezőgépem lencséje elöl, hanem még a barátnőit is odavezényelte. Szóval már akkor szerette a kamerát! 🙂

csajok

Aztán egyszer csak megláttam a kézilabda pályán a Marcali VSZSE színeiben. Kezdetben még az U13 -as csapatunkban, majd a serdülőben. Amikor elvégezte az általános iskolát Keszthelyre ment a Vajdába továbbtanulni. És lassan elmaradt a csapattól. Az őszi bajnoki szezon egyik felnőtt mérkőzésén futottunk össze Marcaliban, és akkor beszélgettünk. Kiderült, hogy a sportpályafutásának azért lett vége, mert nincs ideje a tanulás és a modellkedés mellett az imádott csapatában játszani. Kíváncsivá tett, és talán Önöket is … ezért készült ez az interjú.

Balatoni lány vagy? Balatonkeresztúron születtél? Mikor kezdtél sportolni?

Igen a kérdésekre a válasz … én imádom a Balatont és persze a balatoni nyarakat. Akkor úgy működik a falunk mint egy város! Van élet, vannak programok. Imádom ma is! Persze ma már életem nagyobb részét városokban töltöm, és gyerekként nem gondoltam volna, de mára már szeretem a szezonon kívüli időszakot is. Most már értékelem azt a nyugalmat amit ilyenkor „áraszt” a Balaton.

cats balcsi

Apu is és anyu is kézilabdázott korábban, de ők nem ösztökéltek ebbe az irányba, nem akartak befolyásolni. Nagyon mozgékony gyerek voltam és a tesitanárom ösztönzésére kezdtem negyedikes koromban kézilabdázni. Addig én nem is tudtam, hogy apu kézilabdázott és hogy milyen eredményeket ért el. Amikor elkezdtem akkor persze támogatott mindenben, és nagyon fontos volt számára egész idő alatt a sport pályafutásom. Anyu egy komoly térdsérülés miatt hagyta abba a kézilabdát, ezért Ő inkább féltett és óvott, de nem akadályozott.

Ahogy tudom focizol, fociztál is … nem volt elég a kézilabda?

Nekem mindig több fiúbarátom volt mint lány, és persze a fiúk mindig fociztak, én pedig nem nagyon tudok a fenekemen maradni, persze beszálltam. Itt jegyzem meg anyu is focizott! 🙂 A családban nagyon sokan fociznak a nagybátyáim, a fiú unokatesóim is állandóan a pályán lógtak, és hát sokat játszottunk. Kiderült, hogy egészen jól megy. Nem volt női csapat Keresztúron, Balatonberényben pedig volt és persze ezt „nem hagyhattam” keresztúri lányként! 🙂 Ezért kezdetben a fiúkkal alakítottunk egy csapatot, aztán rábeszéltem a barátnőimet a játékra. Persze jöttek az Ő fiúbarátaik is, így egy egészen jó kis csapat alakult. Akkor még engedte a Somogy megyei szövetség a vegyes csapatokat, tehát elindultunk a bajnokságban. Egy darabig ment a dolog de abba maradt. Én is egyre inkább a kézilabda felé fordultam. A foci egy buli volt, és még ma is az, mert a Vajdában azért focizom az iskolai csapatban! 🙂

Keresztúron a Horváth Zolinál kézilabdáztál, amikor megszűnt a keresztúri csapat létszám okok miatt, Fonyódra igazoltál, majd Marcaliba kerültél. Milyen volt Marcaliban? Miért hagytad abba?

Nyolcadikosként is bejáró voltam Marcaliba, de gimnazistaként még nehezebben tudtam edzésre járni, kezdetben nem sok kedvem volt hozzá, de egy idő után nagyon megszerettem. Már modellkedtem az első szezonban is amit itt töltöttem, de akkor még nem voltam a fotózás miatt ennyire elfoglalt, mint mostanában. Ma már nagyon sok hétvégém foglalt, nem tudnák meccsekre járni. Őszintén mondom nagyon nehezen hagytam abba mert egy nagyon jó csapatban lehettem, imádtam a csapattársaimat az edzőmet az Angi nénit! Ő egy nagyszerű edző, nagyszerű ember, nagyon megszerettem! Fontos lett Ő is nekem! A vége felé már keveset játszottam, mert keveset tudtam edzésre járni, de akkor is nagy örömmel tettem, mert egy nagyszerű közösségbe jöttem minden alkalommal!

cats kezi

Beszélgetésünk apropója – elismerve a sportteljesítményedet – mindenképpen a fotómodellkedés. Én ma tudtam meg, hogy Te már akkor is modellkedtél amikor még az U13 -ban kézilabdáztál. Gondolom nem csak engem, hanem olvasóinkat is érdekli, hogy Te hogy lettél fotó modell?

Közhelyesnek tűnik, de nekem soha eszembe sem jutott, hogy fotómodell, vagy manöken legyek. Persze mint minden lány én is nézegettem magam a tükörben, láttam a fotókat a magazinokban és szerettem volna hasonlítani a gyönyörű modellekre, de hogy én valóban oda kerüljek … még gyerekként sem gondoltam komolyan. Amikor nagyobb lettem akkor már olvastam, hallottam, hogy „éheztetik” a modelleket meg kihasználják őket, tehát nem volt bennem vágy, hogy közéjük kerüljek.

Fotózkodni mindig szerettem, imádom a kamerát, de kezdetben ez a telefonos képekre, vagy a Zoli-bácsis képekre korlátozódott! 🙂 A facebookon egyre gyakrabban írtak rám, fotósok, hogy szeretnének képet készíteni rólam. Én persze ezekre nem reagáltam, mert hát azért ismerem a világunkat …

Jasek Dominika 1

De egyszer csak elkezdtek fotóügynökségek is rám írni … én persze akkor is óvatosan fogadtam a megkereséseket, és passzoltam a kéréseket. Meg voltam győződve, hogy kamu az egész. Végül apukám volt az, – aki persze tudott tőlem a megkeresésekről- Ő látta bennem a modellt! 🙂 Szóval azt javasolta, hogy a következő alkalommal „nyomozzak” egy kicsit és derítsem ki, hogy valós ügynökség -e az aki keres. És ha hívnak akkor megígérte, hogy elvisz, elkísér.

Újra kerestek, akkor már visszaírtam és elhívtak Pestre, hogy szeretnének megnézni élőben. 13 éves voltam, felmentem apuval a castingra. Megnéztek és azonnal szerződést kínáltak. De egyből elkezdték, hogy túl izmos vagyok, hogy kövér vagyok, egy csomó pénzt akartak velünk fizettetni erre meg arra. Meg voltak győződve, hogy én „elájulok a boldogságtól” és mindent aláírok … hát nekem egyáltalán nem voltak szimpatikusak, és mondom nem az volt életem álma, hogy modell legyek. Szóval nemet mondtunk és hazajöttünk. Azt gondoltam ennyi volt … megy az élet tovább!

De hát továbbra is kerestek a közösségi csatornákon, persze közben a képek készültek, és felraktam őket. Már volt egy kis tapasztalatom, hogy miként tudok megbizonyosodni a valós személyről aki felkér, ezért 14 évesen már elvállaltam néhány fotózást. Elmentem apuval vagy anyuval a fotózásokra. Ezek a képek a fotósoknak a saját portfóliójukhoz kell, hogy be tudják mutatni az ügynökségeknek a felkészültségüket. Nem sok alkalom volt, de számomra nagyon tanulságos. Nem bántam meg, hogy vállaltam.

Aztán egyszer csak megkeresett az az ügynökség akiknél ma is szerződésben vagyok. Ők már kezdettől nagyon szimpatikusak voltak számomra. A személyes találkozásunk is nagyon jól sikerült, már akkor kialakult egy nagyon jó kapcsolat. Ők is elmondták, hogy túl izmos vagyok és a súlyomra is vigyázzak, de ezt emberi módon tették. Kérték, hogy nézessük át a szerződést, fontoljuk meg. Leszerződtem hozzájuk. Kezdetben nem sokat foglalkoztattak, de aztán tavaly elkezdett egyre több munkám lenni.

Megkérdezem… mert szerintem erre mindenki kíváncsi … Te akkor már kerestél ezzel pénzt?

Kezdetben csak a költségeimet fedezték, de számomra túl azon a nagyon fontos tényen, hogy rengeteget tanultam, nagyon megérte mert lett rengeteg profi fotóm. Egy idő után már szerettem volna előbbre lépni. Kevesebb ilyen kiközvetítést vállaltam, az ügynökségem is átsorolt és attól kezdve már én is kaptam ellenértéket a munkámért. Elkezdtem lassan felfelé lépegetni a „ranglistán”. Ezen a ranglistán szeretnék egyre feljebb jutni, ez a célom.

Jasek Dominika Marcali Portal 45

Szerencsémre az ügynökségemmel nagyon jó a kapcsolatom, annyira hogy megbíztak azzal is, hogy keressek új arcokat. Így lettem castig menedzser a cégnél Somogy és Zala megyében. Most én keresem az új arcokat.

Látom a képeket, hogy már divatbemutatókon is szerepelsz. Ez hogy kezdődött?

Tavaly kaptam először felkéréseket, és az elmúlt évben már direkt engem kerestek profi fotósok is címlap és reklámfotózásra. 2018. már valóban egy másik szint volt a karrieremben.

Jasek Dominika Marcali Portal 03

Ismernek már a szakmában? Volt olyan munkád ami „számít” a Ti világotokban?

Nehéz kérdés de talán megemlíthetem, hogy már kétszer is meghívtak a ModArt divatbemutatójára, ahova egyszer is nehéz bekerülni. Ez egy iskola divaterezőknek, stylisteknek, nekik van évente egy bemutatójuk. A divattervezők vizsgamunkáit mutatjuk be, és ez egy nagyon rangos esemény a divatvilágban. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az már egy elismerésnek számít a szakmában ha ott szerepelt valaki.

Amikor a Csarnokban találkoztunk említetted, hogy már Olaszországban is várnak a nyáron. Ez hogy sikerült?

A családdal nyaraltunk Olaszországban a tengerparton, és leszólítottak a strandon, – mint utóbb kiderült a rendezők -, hogy lesz egy szépségverseny …- induljak el. Apukám persze egyből intézkedett 🙂 és elindultam a versenyen. Persze azt tudni kell, hogy ez nem egy nagy verseny … ez a nyaralóvendégeknek kitalált marketing esemény, gondolom ezzel a versennyel egyidőben még legalább két tucat verseny volt a különféle nyaralóhelyeken. Apa benevezett, és hát én sem nagyon tiltakoztam 🙂 gondoltam jó buli lesz! Több forduló volt esténként, nagyon szép lányokkal. A döntő napján már persze beszélni is kellett. Én olaszul nem beszélek, a magyar nem jöhetett szóba, ezért először németül majd angolul próbáltam „eladni” magamat. Nagyon tetszett nekik!:)

cats joker

Megnyertem … és a legnagyobb meglepetésemre egy milánói modellügynökség a verseny után megkeresett azzal, hogy dolgozzak nekik. Ez a korom miatt akkor nem volt lehetséges, mert még nem voltam 16 éves. Tartjuk a kapcsolatot, várnak idén, már elmúltam 16. és szerintem menni fogok!

Jasek Dominika Marcali Portal 33

A végén megkérdezem … mert nagyon érdekel. Én amikor megnéztem a profi képeidet … hát alig ismertelek fel. Bocs de teljesen más vagy … mindig is egy „vad” de végtelen kedves lánynak ismertelek, de ezeken a képeken elnézést a kifejezésért de „dögösnek” látlak. Te megismered magadat? :)))

Hát Zoli bácsi … ezzel én is így vagyok. Amikor visszanézem a képeimet esküszöm néha én sem hiszem, hogy én vagyok:) És ezzel anyukám is így van! 🙂 Hiszi nem hiszi, de a fotósok közül már nem egy mondta a jelzőt, hogy dögös vagyok és komolyan is gondolták. Nekem persze ez 16. évesen nagyon tetszik, sok önbizalmat ad, aminek korábban sem voltam híján, de földön járok és nem vagyok úgymond elszállva magamtól. Egy gimis lány vagyok, aki imád a barátaival lenni, szeretek hülyéskedni, most sem tudok ülni a fenekemen, van egy lehetőségem, van egy adottságom, próbálok élni ezekkel. De ennyi! Megmaradtam Marcaliban és Keresztúron Dominak, Keszthelyen pedig Nikának!

Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert Neked! Addig is követlek az Instagramon és a Facebookon!

 

Képek! | Képek!

Megosztás a Facebookon

Legújabb cikkek

Cikkek időrendben