Interjú Markhard Józseffel, a Széchenyi Zsigmond Szakközép-és Szakiskola Igazgatójával …

Két korábban a Marcali Portálon közölt interjúban is “megszólíttatott” a Széchenyi Zsigmond Szakközép-és Szakiskola, valamint személyében Markhard József, ezért arra kért válaszolhasson a felvetésekre.

Ha megfelel Önnek a módszer, akkor menjünk időrendbe, így ha egyetért velem, akkor kezdjük a Marcali Szakképző Iskola igazgatójának, Bodrogi Csabának az interjújával.

Mondani valómat egy kis “történeti” visszatekintéssel kezdeném. 2006 –ban volt egy olyan helyzet, amikor a megye úgy döntött, hogy a Marcali Szakképző Iskolát bezárja. Ekkor a frakciónk kezdeményezésére és a Város is mellé állt az iskolának – egyhangú közös döntés volt – és vállalta az Iskola további működtetését. 2010. -ben egy újabb választási ciklus kezdődött a városban. Újra átgondolásra került, hogy a nem kötelező feladatai közül mit tud megtartani a város az ismert anyagi nehézségek között. Az ténykérdés, hogy a középfokú oktatás nem kötelezően ellátandó feladata a városnak. Ugyanakkor az konszenzusos vélemény a képviselő testületben, hogy nincs város középfokú oktatás nélkül. A városban már meglévő cégek, a várt “betelepülők” igénylik, igényelni fogják a szakképzést.

2012. –től fogva a duális- szakképzés bevezetésével az oktatásban a helyi cégek jobban bekapcsolódnak. Visszatér az évtizedekkel korábban jól bevált szakképzési rendszer. Első évben az iskolai tanműhelyben kapnak képzést a nyolcadikból kikerült tanulók, azt követően pedig már a cégeknél történik a képzés, az ő igényeik szerint.

Térjünk vissza az interjúra …

Igen, tehát december 20 –án az történt, hogy a képviselő testület elé került egy határozati javaslat, miszerint a Város a szakképző iskoláit át kívánja adni a megyének. Minden frakció tagunk aki az intézmények megmaradásáért lobbizott a megyei önkormányzatnál, azt az információt kapta hogy, a három intézményből nem kívánja a megye a Gimnáziumot fenntartani, nem kívánja fenntartani a Marcali Szakképzőt és nekünk Szőcsényben egy profiltisztítást kell végrehajtanunk. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy Szőcsény visszalépett volna a hatvanas évek béli állapotába. Mint erdészeti szakmunkásképző működhetne tovább, mint anno 1963 –ban.

Mivel járt volna ez a profiltisztítás, beszéljünk konkrétan ez emberek elbocsájtását követelte volna?

Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy bizonyos szakmákat nem indíthattunk volna, ezért az azokhoz kapcsolódó pedagógusok elbocsájtásra kerülnének. Jelzem az erdészeti technikus képzésünk is bajba kerülhetne, valószínűleg átadásra kerülne Barcsra. Ezzel az érettségit adó képzésnek is vége lett volna. Maradt volna a szakképzés, ahol a párhuzamosságokat megszüntetve két szakma: az erdészeti szakmunkás és a mezőgazdasági gépész képzés működött volna a jövőben. Gyakorlatilag a jelenlegi több mint 500 fő visszaesett volna a 250-300 főre. Létszám arányosan lett volna a pedagógus, és a gyakorlati oktató létszám csökkentve.

Ezt a helyzetet elkerülendő, döntött úgy a képviselőtestület, hogy mind a két intézmény maradjon a városnál. Egyúttal szervezzük újra a szakképzést a Városban. Ennek gyakorlati megvalósításában alakult ki a véleménykülönbség.

Emlékeim szerint az előterjesztés az összevonás szót használta …

A közoktatási törvény a beolvadás és az összeolvadás fogalmat ismeri. A beolvadás esetében az egyik intézménybe “beolvad” a másik (intézménybe), míg az összeolvadás során mindkét intézmény megszűnik jogutód nélkül –és egy új intézmény jön létre.

Dénes Zsolt frakcióvezető Úr is erre utalt, de a Polgármester Úr is a gazdasági ciklus előterjesztésében is a beolvadást említette, mert ez a leghatékonyabb költségmegtakarítási lehetőség.

Következett a találkozó a két iskola vezetése között …

Amikor én felkerestem az Igazgató urat, a beolvadást, mint általam támogatott javaslatot vetettem fel. Akkor is elmondtam és most is azt mondom, hogy tisztában vagyok azzal: ezek nem szakmai vagy pedagógiai alapokon történő döntések, hanem kizárólag kényszerű, sürgős gazdasági döntések. Sajnos csak a szakmaiságot nem lehet jelen helyzetben figyelembe venni, a pedagógiai gondokat meg aztán végképp nehéz. Ez egy racionális, elkerülhetetlen gazdasági kényszerintézkedés.

Én erről beszéltem.

Elmondtam, ha csak a jelenlegi tanműhelyeket vesszük át, és az iskola épületét bezárjuk, akkor több mint 20 millió forint megtakarítás érhető el ami a város stabilizálása érdekében kiemelt jelentőséggel bírna (további 6-8 munkahely megőrzését jelentheti). De azt is elmondtam, hogy a magánvéleményemet közlöm, mert a döntés még nem született meg! Beszélgetésünk során azt is felvetettem, hogy lehetőség lenne arra, hogy “profiltisztítást” hajtsunk végre, ezáltal lehetőség lenne a párhuzamosságok megszüntetésére.

Ezt értem … de amikor az interjút készítettem Bodrogi igazgató Úrral, ő azt vetette fel az Ő 350 gyereke hol fér el Szőcsényben?

Ez jó kérdés… Szőcsényben mind a 350 gyerek nem fér el. Azt a tapasztalatokból lehet tudni, hogy az ilyen típusú összevonásoknál a gyerekek egy része, elindul másik iskolákba. Szőcsénynek a maximálás befogadó képessége durván 630-650 fő.

Most január elején 500 fő az iskola létszáma.

Tehát ha jól értem 150 gyereket tudnának átvenni…. és a fennmaradó 200 –nak mik lennének a lehetőségei?

Én azt gondolom több lehetőség és út is van. Félre ne értsék, belemegyünk most olyan felvetésekbe, amiről nincs döntés! Amiről beszélek az a magán véleményem!

Jelenlegi struktúrában mindkét intézménynek van egy szakmunkásképző része, és van egy szakközépiskolai része, tehát van egy érettségit is adó képzési forma. A szakiskolai részt tudná Szőcsény minden további probléma nélkül ellátni, átvenni. Mivel a városnak van még egy középiskolája, ami ráadásul helyileg Marcaliban van, -a Gimnáziumról beszélek-, ahol van elegendő tanterem is. Ez azt jelenti, hogy a szakközépiskolai részt, beleértve a Szőcsényi szakközépiskolai tagozatot is akár ott oktathatnánk. Magas kihasználtsági szinttel lehetne üzemeltetni a Gimnáziumot és annak kollégiumát.

Felvetődött több irányból is a kérdés… hogy utaznának a tanulók Szőcsénybe?

A VOLÁN jelen pillanatban is üzemeltet célzott járatokat Szőcsénybe, az iskolával egyeztetett időpontokban, ahhoz alkalmazkodva. Van az iskolánknak egy 45 személyes busza szükség esetén ezt is “iskolabusz” szerűen rendszerbe állítjuk. Amennyiben kérünk további járműveket is örömmel biztosít az autóbusz társaság. De gondolkozunk többféle megoldásban is, először azt kell tudnunk mekkora az igény. Azt ismerve a megoldás is meglesz!

Összegezve?

Én továbbra is azt gondolom, az összeolvadás 20 millió forint megtakarítást jelentene a Városnak. Ez hat pedagógus bére. Össze lehetne fésülni a tantestületeket, mindkét intézménynél vannak olyan szakok, amelyeket nagyon nehezen látunk el és nem is szakképzett munkaerővel adott esetben. Ha az “összefésülés” megtörténik, munkahelyeket lehet megmenteni.

Menjünk tovább …

Elhangzott egy mondat az Igazgató Úr részéről, amint mint Intézményvezető sérelmezek. Ez a felelőtlen gazdálkodásra vonatkozó kijelentés. Ez nem felel meg a valóságnak! Az erdőre vonatkozó megjegyzés, amire az Igazgató Úr hivatkozott az nem valós.

Nekünk egy 10 éves erdőgazdálkodási üzemterv szerint kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogy 10 év alatt 80 000 m3 fát termelhetünk ki. Tehát évente 8 000 m3 –t. Most tartunk a 10 éves üzemterv ciklus 7. évében. 2006 –ig gyakorlatilag Szőcsény nettó befizetője volt a városnak ugyanis azt az összeget sem igényelte, ami a normatív támogatás volt, mert az erdészetből kitermelte, – pontosan ismerve a már akkor is jelentkező anyagi gondjait a Városnak – , ezért többet vállalt az intézmény.

Elhangzott egy mondat az Igazgató Úr részéről, amint mint Intézményvezető sérelmezek. Ez a felelőtlen gazdálkodásra vonatkozó kijelentés. Ez nem felel meg a valóságnak! Az erdőre vonatkozó megjegyzés, amire az Igazgató Úr hivatkozott az nem valós.

Nekünk egy 10 éves erdőgazdálkodási üzemterv szerint kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogy 10 év alatt 80 000 m3 fát termelhetünk ki. Tehát évente 8 000 m3 –t. Most tartunk a 10 éves üzemterv ciklus 7. évében. 2006 –ig gyakorlatilag Szőcsény nettó befizetője volt a városnak ugyanis azt az összeget sem igényelte, ami a normatív támogatás volt, mert az erdészetből kitermelte, – pontosan ismerve a már akkor is jelentkező anyagi gondjait a Városnak – , ezért többet vállalt az intézmény.

Ez azt jelenti a számok tükrében, hogy 8000 helyett volt ilyen év hogy 9 vagy 10 ezer köbmétert termeltünk le. Az üzemterv az egy kötött dolog, de egy kis mozgástér lehetséges benne, de a ciklusra (10 év) vonatkoztatva nem változtatható, tehát összesen csak 80 000 m3 termelhető le!

Tehát most a ciklus végén már csak évi 5-6 ezer köbmétert termelhetünk le. Erre vonatkozott az a megjegyzés, amit az Igazgató Úr félre értelmezett! Sajnálatos tény ráadásul, hogy az értékesebb faállományt már korábban kitermelték, így ma már csak a kevésbé értékes állomány kitermelésére van lehetőségünk. Ezért fordult elő az, hogy a felnőttképzés bruttó árbevétele meghaladta az erdészeti tevékenységünk árbevételét.

Elmondanám azt is, hogy 570 millió forinttal gazdálkodunk egy évben. Ebben a költségvetésben szerepelnek a saját bevételek is. 2010 ben ezt a kötelezettségünket bruttó 40 millió forinttal túlteljesítettük. Ezért az a kijelentés, hogy felelőtlenül gazdálkodunk nem álja meg a helyét! Mindenévben több a saját bevételünk, mint ami a számunkra előírt!

Ehhez még hozzá kell számolni azt a 30 millió forintot, ami pályázati forrásból nyertünk.! Nem tudom, hogy a másik iskolák saját – nem önkormányzati – pályázatból szereztek-e ennyi pénzt! Ennyit a felelőtlen gazdálkodásról!

A tervek szerint 36 millió forint lett volna intézményünk bevétele a szakképzési hozzájárulásból. Ez most a számításaink szerint megközelíti az 50 millió forintot! Ha ezeket a számokat összeadják, megértik, miért utasítom vissza Iskolánk nevében a felelőtlen gazdálkodás vádját!

Az is tény hogy az iskolánk alulfinanszírozott. Van itt két fontos szám. Szőcsény a városnak 92 millió forintjába kerülne. Tehát ezt az összeget kellene megkapnunk, ha erre lenne kerete a városnak. Ez a szám úgy jön ki, hogy az állami normatíva, illetve a szükséges finanszírozás különbsége egyenlő a 92 millióval. De mi összességében 57 millióval kevesebbet kaptunk meg 2010-ben.Ebben a hatalmas számban a korábbi évből is van “görgetett” alulfinanszírozottság . Ha ezt az összeget megkapnánk – aminek a forrását sajnos jelenleg nem látom a városnál – pozitív lenne a mérlegünk! Ezért vagyunk “büszkék” arra, hogy ilyen körülmények közözött is megőriztük működőképességünket.

A Marcali Szakképzőnek költségvetési számai úgy alakultak, hogy 153 millió forint az összköltségvetése, ebből 92 millió forint a normatív állami támogatás és 60 millió forint az amit a város hozzátesz a működéséhez. Ez az összköltségvetés közel 40%-a! Nálunk ez a mutató mindösszesen 28% (ami a megyében is alacsonynak számít!) Tehát arányában sokkal kedvezőbb a város számára.

Továbbra is úgy gondolja a beolvadás a megoldás, és ha igen, mi lesz a szakiban dolgozó pedagógusokkal?

Igen az egy a város érdekében álló döntés lenne! Mindkét intézménynél el kell végezni egy átvilágítást, és döntésnek kell születni arról, hogy milyen módon csatlakozik a két intézmény egymáshoz. Én azt gondolom, ha a beolvadás lesz, akkor a két tantestületet nagyon erősen össze kell “fésülni”, a párhuzamosságokat meg kell szüntetni. Azokon a területeken ahol nem szakos kollega van az egyik helyen, de van szaktanár a másik helyen, akkor nyilván a szakos kolléga maradna meg. Nem úgy képzeljük el az összeolvadást, hogy a Szakiskola megszűnik és ezzel minden pedagógus el lesz bocsájtva, hanem a közoktatási törvényben előírt képzettséggel rendelkezők végeznék a továbbiakban az oktatást.

Az is nagyon fontos, hogy most mind a két intézménynél van olyan osztály, ami nem éri el a törvényben meghatározott minimum 28 főt. Ezért a normatív támogatás 70% -át kapjuk csak meg. A két intézményt összeolvasztva már minden tanulócsoport 100% -an finanszírozott lenne!

Ha meghozzuk ezeket a racionális döntéseket, akkor véleményem szerint 2013 –ra el fogjuk érni, hogy csak nagyon minimális támogatásra fogunk rászorulni a normatíva felett, és ez a cél!

A Szakképzőt akkor be is fejeztük?

Nem, két dologra szeretnék még kitérni. Elhangzott, hogy szőcsényi kollega “bezárunk benneteket” kijelentést tett volna. Én ez ügyben egy vizsgálatot indítottam, és nem igazolódott be ez az állítás. Nekem ez egy elfogadhatatlan, felelőtlen kijelentés! Hangsúlyozom nem célunk a két intézmény viszonyának aláásása, sem a hangulatkeltés!

Szeretnék még elmondani: a Széchenyi Zsigmond Szakközép-és Szakiskola, mint intézmény visszautasítja ezeket a valótlan állításokat! Én, mint magán ember is hasonlóképpen teszek! Az különösen fájó nekem, hogy összemossák a nekem címzett dolgokat az Intézménnyel, amit vezetek. Ez inkorrekt magatartás!

Azt is szeretném hozzátenni most már, mint önkormányzati képviselő és a FIDESZ-KDNP frakció tagja, hogy az általam fentebb elmondottak nem egyeztetett frakció vélemény, hanem a fentiek az iskola vezetésével közös álláspontom. Tehát az általam elmondottak nem eldöntött tények. A “történet” ott tart jelenleg ahol 2010. december 20 –án a napirend tárgyalását felfüggesztettük. A döntés most kell, hogy megszülessen.

Térjünk át a második interjúra. A napokban Balogh Vilmos nyilatkozott a Marcali Portálnak a Szőcsényben tanuló, sportoló Kárpát-aljai diákokról. Ön jelezte nekem erre is reagálni kíván. Úgy tudom ma már nincs a Szőcsényi iskolában határon túli magyar fiatal.

Igaz, tényszerű jelenleg már nincs az iskolánkban a programban érkezett tanuló. A beiskolázás kapcsán vissza kell nyúlnunk a korábbi évre. Az hogy az iskolánkban sport tagozat legyen, -én már az elején szeretném jelezni, -hogy a sportiskola és a sport tagozat között egy nagyon jelentős különbség van. Nekünk a Marcali Város Önkormányzatától – mint fenntartótól – sporttagozat indítására van engedélyünk!

A sport iskola kifejezés tévesen használták !!

Kérem, tegyen rendet a fogalmak között, hogy olvasóink is értsék a különbségeket!

Létezik az úgynevezett közoktatás típusú sportiskola, ez azt jeleneti, hogy egy költségvetési évben – ez fontos! Tehát nem egy tanévben! – Magyarországon ez egy zárt rendszer, egy meghatározott számú iskola nyerheti el a címet és kapja meg a megemelt “fejkvótát”, tehát 2010-ben mi már nem pályázhattunk, leghamarabb 2011. ben lett volna lehetőségünk erre, amint a jelenleg támogatott intézmények felülvizsgálata megtörténik. Az intézmény előzetesen kérte ezen státusz megszerzésének lehetőségét, melyhez az előzetes dokumentációt megküldte az irányító szervnek. Tehát nem igaz Balogh Vilmos azon állítása, hogy ez ügyben nem tett az iskola semmit.

Visszatérve a fogalmakhoz: Sport Iskola klasszikus értelemben csak egy van az országban Budapesten, itt tanulnak az Olimpiai reménységek, egy teljesen egyedi kiválasztásos rendszerben dolgozik, ez nem vonatkozik ránk. Nekünk a sporttagozat működtetésére volt és van jogosítványunk. Ez azt jelenti, hogy van az iskolának egy sport tagozata.

Térjünk vissza a történésekre …

Mi először belföldön próbáltunk körülnézni, sajnos sikertelenül. Ekkor fordultunk a határon túli magyarság felé. Személyes kapcsolatok révén Kárpát-alja került a képbe. Ekkor készült egy felhívó levél, és adtunk megbízást egy kapcsolattartó személynek.

A felhívó levélben a következő volt: sporttagozatos képzésre invitáljuk a gyerekeket, de az nagyon fontos, hogy mi mint iskola jelentünk meg! A mi vállalásunk a szállás, étkeztetés, tanítás. A sport pedig NIKÉ SE –n keresztülbonyolódott volna. A sportszakmai része és a versenyeztetés az nem az iskolai feladat lett volna. Ez sajnos a mi nyakunka maradt, mert a NIKÉ –nek sem anyagi sem más feltételei nem álltak rendelkezésre.

Mi ez a NIKÉ SE?

A NIKÉ SE arra lett létrehozva, hogy ezeket a gyerekeket versenyeztesse. Ez mi hoztuk létre, de a feladatát, funkcióját nem látta el, sajnos ez a teher az iskolára maradt.

Folytatva …

Kint voltunk egy beiskolázási szülőértekezleten, ahol személyesen elmondtam a jelenlévőknek, hogy milyen feltételek várhatók, illetve mire számíthatnak. Felmerült, hogy 2×15 főről volt szó eredetileg ez igaz, de a helyszínen egy zsúfolt tornateremnyi szülő fogadott minket, gyakorlatilag több mint 80 jelentkező. Már elindított folyamatokkal. A szülők egy része már komoly invesztícióval, a szükséges okmányok hivatalos fordításával és más anyagi áldozatokkal készültek. Innentől kezdve számomra etikai kérdéssé vált, hogy nem utasíthatjuk vissza Őket!

Gondot okozott a bürokrácia lassúsága is. Az eredeti tervek szerint augusztusban Szőcsényben terveztünk egy felmérő táborozást, ahol kiválasztottuk volna a megfelelő jelölteket. Sajnos az ügyintézés lassúsága miatt ez elmaradt, sőt a második csoport csak szeptember közepén érkezett.

Ettől kezdve a problémák egymásra torlódtak. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy Ukrajna nem Uniós ország, ezért a tanulmányi céllal történő itt tartózkodáshoz a kaposvári Bevándorlási Hivatallal engedélye volt szükséges. Ezt mi az iskola költségén megszereztük. Ez egy évre szól, és ezért van az, hogy három napon belül le kell jelenteni azt, hogy hol vannak a diákok. Ugye most már Fonyódon, innentől kezdve már nem nálunk keresik Őket.

Azt tudni kell, hogy ilyen típusú programot az országban még senki nem csinált. Ez egy úttörő kezdeményezés. Véleményem szerint nagyszerű lehetőség. Nem volt semmi féle minta! Minden egyes lépését nekünk kellett megtennünk és minden adódó problémát megoldanunk.

És akkor sorra venném… Szakma kínálat.

Mi elmondtuk a látogatásunkkor a szülőknek és a jelenlévő gyerekeknek, hogy ösztöndíjat csak a kőműves tanulóknak tudunk biztosítani. Ez egy állami finanszírozású ösztöndíj, az előrehozott szakképzésben, és hiány szakmában tanuló diákoknak biztosított. Ez az első félévben havonta 10 ezer forint, ami a második félévtől kezdve tanulmányi eredménytől függően akár 30 ezer forint is lehet havonta. Ezt ott akkor, a szülők elfogadták. Tehát nem igaz az az állítás, hogy itt “kényszerítettük” őket kőműves tanulónak.

A gyerekek három csoportba lettek besorolva – jelzem ők kérték, hogy együtt maradhassanak – lett egy kőműves szakmát tanuló csoport, indítottunk egy szakközépiskolai osztályt, és volt egy harmadik csoport a technikusok, akik érettségit követően tanultak, környezetvédelmi és erdész technikusnak.

Az őszi szünetet követően kialakult a stabilnak gondolt 58 fős létszám. A lemorzsolódás oka egyrészt a honvágy, és részben a nyelvi előképzettség hiánya. Voltak közöttük, akiket nekünk kellett eltanácsolnunk.

Térjünk rá a versenyeztetésre.

Mivel az U17 –es bajnokság szeptember közepén indult ezért nem volt akadálya annak, hogy benevezzünk egy csapatot. Itt kell korrigálnom egy fals információt, amit azért nem értek, mert a Balogh Vili ott ült mellettem, amikor a Somogy Megyei Labdarugó Szövetségben tárgyaltunk. Ezeknek a gyerekeknek a játékengedélyéhez a Magyar Labdarúgó Szövetség nemzetközi osztályának a közreműködése szükséges. És az engedélyhez 30 000 forint/fő összegben van meghatározva. Ez az országunkban átigazoláskor kötelezően fizetendő díj, amit a szövetséghez kell befizetni. Ezért mivel erre nem volt keretünk, versenyen kívül indítottuk el a csapatot. Tehát nem igaz az állítás, hogy nem vettük fel a telefont.

Az U-19 az egy más történet, mert a gyerekek mire átértek hazánkba, már egy futó bajnokság volt. Nem tudtuk hova benevezni Őket! A Marcalival való együttműködés hiányával kapcsolatos vádakat is visszautasítom, mert Varga Zoltánnal a Marcali VFC elnökével mi leültünk és kiderült, hogy csak 2011 –ben a bajnokság második felében valósulhatott volna meg az együttműködés. Optimális esetben, a tavaszi szezonban. De tudni kell, van átigazolási időszak, itt is kell játékengedély stb… Léptünk volna, de ma már okafogyottá vált a dolog.

Az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy a játékosok képességei sem voltak annyira kiemelkedőek.

Két gyereket elküldtünk a MTK toborzójára – nyilván a legjobbakat – egyik sem jutott be a második körbe. További szakmai felkészítés vált szükségessé. Megyei szinten az U17 jól helyt állt. Akár magasabb osztályban is megállták volna helyüket, gondolkoztunk is a magasabb osztályba történő indításuk lehetőségén.

Balogh Vilmos utal rá, hogy a focisták edzését az iskola dolgozóival oldottuk, meg ami részben igaz csak. Mert az U17 –el Bácsics Gábor és Jankovics Attila foglalkozott. Az Attilának szakedzői végzettsége van a Bácsics Gábornak “D” licensze.

A gyerekek “mentora” szerette volna hatáskörét átlépve, beleszólni a sportág munkájába. Ebből keletkezett egy komoly nézeteltérés az edzők és a Balogh Vilmos között. Sajnos itt hangulatkeltést tapasztaltam a vezetők ellen. Balogh Vilmos szerette volna megmondani, hogy az iskola dolgozói miként és hogyan végezzék munkájukat. Ehhez természetesen nem volt joga, mert igaz az állítás, hogy nem volt semmiféle jogilag értelmezhető kapcsolatban az iskolával.

Itt mondom el, hogy nem tudtuk alkalmazni Őt, mert ehhez nem volt meg a szükséges iskolai végzettsége. Az U19 hez alkalmaztunk egy kollegát Latyák Tamást

A birkózás sport része ….

Az iskola kisbuszával behordtuk a gyerekeket a marcali birkózócsarnokba, az iskola költségére. Valóban elindítottuk őket az iskola színeiben a Diák Olimpián. El kell mondanom, hogy az sportágban bánatomra – nagyon kevesen sportolnak, ezért nincsenek megyei selejtezők, hanem egyből az Országos Döntőt rendezik meg. Az eredményekről had fogalmazzak úgy … hogy, dobogós helyezést nem szereztek birkózóink … sajnos!

Amiről a hírek szóltak az egy mezőhegyesi meghívásos verseny volt, ahova szintén az iskola támogatásával jutottak el a birkózók. Kapott segítséget a birkózó vonal is. Éjszakai ügyeletesként foglalkoztattuk a Krix Lászlót. Az iskola fizette az edzői béreket is! A focistáknál és birkózóknál is! Ezt a tervek szerint a NIKÉ Egyesületnek kellett volna. De mivel az egyesület nem működött ez a teher is az iskolára hárult.

Szülőföld Alap ….

A Szülőföld Alap mint lehetséges támogatási forrás valóban létezett. De ott van a nagy tévedés, hogy ez az alap a határon túli magyarságnak nyújtja a támogatási összegek nagyobb hányadát! Tehát hazai programok támogatását csak nagyon minimális mértékben eszközölhettek. A pályázati kiírásokban nem szerepelt a mi projektünkre alkalmazható támogatási forma. A támogatási rendszer nem “ismerte” az a formát, amit mi kitaláltunk. December végén módosították a törvényt … sajnos a lehetőséggel, amit részben mi teremtettünk meg, más fog élni.

Elhangzott, hogy elégedetlenségüket fejezték ki a szülők. Eljutott ez a panasz Önhöz?

Gyakorlatilag bármikor jöhettek a szülők, minden hétvégén látogatathatták a gyerekeket. Mi még szállással is segítettük Őket. Én úgy gondolom a gyerekekkel foglalkozó dolgozóim maximálisan segítették az ittlétüket. A mi pedagógusainknak is ez egy szokatlan helyzet volt. Ők sem ismerték a kinti oktatási rendszert, időnek kellett eltelni ahhoz, hogy “képbe” kerüljenek. A gyerekeknek is szokatlan volt a környezet, máshoz voltak szokva. Sok súrlódás, kisebb nagyobb konfliktus volt. De ezeket igyekeztünk megfelelő módon kezelni. Kötöttünk kompromisszumokat, engedtünk bizonyos dolgokban azzal, hogy azt később bepótolják. Volt rá példa, hogy szakközépiskolás kérte hogy a kőművesek között tanulhasson, mert úgy érezte számára “erős” a szakközép iskolai anyag. Természetesen ebben is partnerek voltunk.

TAJ kártya, biztosítás …

Itt megint csúsztatás történt. Tudni illik, hogy a tartózkodási engedélyt utasbiztosítás hiányában meg sem kapták volna! A TAJ kártya esetében volt egy joghézag, amit végül megoldottak a hivatalok. Elhúzódott, de azóta rendeződött a dolog és az ösztöndíjak is kifizetésre kerültek!

Mibe került ez nekünk?

Invesztíció volt, nekem ígérvényeim voltak. Kollegáimnak is elmondtam: ez után a 60 gyerek után kapott normatív támogatás durván 6 millió forint, a tényleges költségük a gyerekeknek volt 7,5-8 millió forint. Ezt a pénzt én szeretném az iskolának “visszaszerezni”, egyébként a szakképzési alapba történő befizetők között volt, aki 4 millió forintot “nevesített” erre a célra. Egyébként azt a 2 millió forintot nem az Önkormányzattól várom, hanem a program közreműködőitől.

Hogy jött képbe Fonyód?

Az U19 –es korosztály volt az, amelyiknél a problémák döntő többsége felmerült. A technikus képzésben nem szívesen vettek részt. Ők sportolni jöttek, ezért a tanulást a sport rovására háttérbe szorították. Nekünk korlátozottan voltak eszközeink a problémáik rendezésére. Amikor ezzel szembesültek jelezték, hogy hazamennek. Mi úgy éreztük felelősséggel tartozunk feléjük, hiszen mi iskoláztuk be őket. Számukra kerestünk megoldást, amikor Fonyód képbe került. Fontos megemlítenem továbbá azt a tényt is, hogy a város jelenlegi anyagi helyzetében nem lett volna célszerű tovább görgetni a finanszírozási anomáliákat ezzel a magas létszámmal.

Úgy mentünk el téli szünetre, hogy a nagyobbak mennek Fonyódra és a 9. évfolyamban tanulók jönnek vissza hozzánk.

Itt jön a történetbe több csavar is. A “Mentor”-nál folyamatosan tetten érhető volt, hogy túlterjeszkedett hatáskörén. Esténként bejárt a kollégiumba, a kollégáim elmondása szerint folyamatos hangulatkeltés történt az intézmény ellen.

Jellemző, hogy a fonyódi kollégiumban 50 főre készítettek elő szállást, ahogyan ezt megtudtam. Tehát folyamatosan azt kommunikálták felém, hogy az U19 ről van szó, mindeközben már 50 embernek szállást csináltak. Ez az információ a fonyódi kollégium igazgatójától származik.

Mikor tudta meg Ön, hogy jelentősebb számú gyerek távozik az iskolából?

Csak az utolsó pillanatban! Tudtam arról, hogy az U19 Fonyód felé tárgyal. Én azt tudtam, hogy a 28 fős kőműves osztály visszajön. Én 30 fő távozásáról rendelkeztem információval. Hozzáteszem, az osztályfőnöküknek az utolsónapon a téli szünet előtt ezt nyilatkozták a gyerekek is, hogy visszajönnek. Az új tantárgy felosztást ennek tudatában készítettük. A gyerekek kérése volt, hogy az ortodox karácsony, ami ott január 6.-án volt tovább maradhassanak. Én ehhez hozzájárultam, ezért csak 9 –én kellett volna megérkezniük. Fonyóddal egyeztetve ők küldtek buszt a gyerekekért a határra. Azzal, hogy a fonyódi rész leszáll a buszról, és a nálunk tanulókat tovább hozzák Szőcsénybe. Információim szerint már agitáció volt a buszon, hogy maradjanak Fonyódon. Jellemző, és engem igazol, hogy volt olyan szülő, aki rajtunk kereste a gyerekét, mert nem tudott róla, hogy Fonyódon van! Elgondolkoztató, hogy kiskorúról született úgy döntés, hogy a szülő erről nem tudott! Ez további kérdéseket is felvet…..

Én azt gondolom és munkatársaimat arra utasítottam, hogy a részünkről mindent tegyünk meg annak érdekében, -ha már ez a helyzet kialakult-, hogy zökkenő mentes legyen a gyerekek távozása.

Azt gondolom, hogy a programnak volt létjogosultsága, ezért nagyon sajnálom, hogy így alakult a projekt sorsa.

A Fonyódon tanuló diákoknak sok sikert kívánok!

Köszönöm az interjút!

(Készült 2011. január 15.)
Megosztás a Facebookon

Legújabb cikkek

Cikkek időrendben